Ülünk Imivel a Relaxben. A következő blogbejegyzést közösen írjuk.
Egy mondatot én(Réka), egy mondatot Imi.
Tehát:
Eléggé elfáradtam a mai napon.
De még mindig csak a munkáról tudok beszélni.
Most hál'istennek kezdünk magunkról is beszélni és kár hogy nem hallatszik a sorok közti párbeszéd.
A ragozás sehogy se megy neki mert ő csak a munkáról beszél és csak én magamról.
Ok, nekifogok enni és szabadjára engedem IMIT, HAJRÁ!
Én pedig ellenálok a hasamnak és nem fogom megkívánni amit olyan jóízűen fogyaszt, csak nyalogatom a sörömet, ami homokóra mert ha elfogy lejár az időm és megyek haza kajálni én is.
Holnap előbemutató...
Ennyit a magunkról beszélünkről de hát na ezért is van nekem olyan muszály ize...
Bocsánat!
Úgyse gondolja komolyan. Ez is zavar de befejezem, ne csak kötekedjek mindenben.
Ó! Óóó! Imi azt hiszi, hogy folyamatosan szívatom... ha meg nem akkor szidom...ugye?
Végül is igy van, mert mindenben úgyis csak arra megy ki az egész ahogy akarja, szabályai szerint, de most sokk ért elvitték a sörömet ugyhogy inkább indulok haza elég álmos a hangulat amugy is szia kedves napló.
Szerbusz kedves blogolvasó! Jó éjt! Nekünk is ideje, hogy pihenjünk. Dolgoztunk eleget!
Tünde, a prognózis szerint ma sem alszik, tőle talán többet olvashatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése